Korábbi kutatások már megmutatták, hogy a „rossz” gyerekkori élmények a halálozás nagyobb kockázatával járnak együtt, ugyanakkor az eredmények feltehetőleg egy kis számú embercsoport miatt ilyen jelentősek, akiknek több különböző stresszforrást is át kellett élniük, köztük például családon belüli erőszakot, illetve fizikai bántalmazást – írja medicalxpress.com portál.
Egyelőre kevesebb tudható az enyhébb, de gyakori stresszforrások lehetséges hatásairól és a „jó” gyermekkor pozitív hatásairól. A portál által is bemutatott, a Psychology and Aging nevű lapban publikált tanulmány éppen ezeket a kérdéseket boncolgatta alaposabban.
A kutatás során összesen 1042 férfi adatait vizsgálták, s egyebek mellett a gyermekkorra jellemző szocioökonómiai státusz, a pszichológiai stresszforrások, illetve a szoros emberi kapcsolatok meglétének hatásait elemezték. A középkorú férfiak optimizmusát, az életükkel való elégedettségüket, illetve a stresszes életeseményeket is feljegyezték 1985 és 1991 között, míg az esetleges halálozásokat 2016-ig követték.
Az egyik kulcsfontosságú megállapítás az volt, hogy azok a férfiak, akik több gyermekkori stresszforrást tudtak felidézni, jobbára felnőttkorukra is több stresszforrást éltek át, és nagyobb eséllyel haltak meg. Mindez arra enged következtetni, hogy a stresszforrásoknak való állandó kitettség egy ember életében az élethossz csökkenésének kockázatát hordozhatja magában.
A kutatók a pozitív hatásokat vizsgálva különösképpen a jó szocioökonómiai státuszban nevelkedett személyeknél figyelték meg, hogy életük derekán is optimistábbak voltak társaiknál, és életükkel is elégedettebbek voltak, valamint hosszabb élet jellemezte ezt a csoportot. Vagyis, a kutatás eredményei szerint az optimizmus és az élettel való elégedettség olyan tényezők, amelyek hosszabb élet formájában testesülnek meg a kedvező szocioökonómiai státuszban nevelkedett személyek esetében.
