Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerintegy átlagos felnőttnek napi 5 gramm sót ajánlott legfeljebb fogyasztania, ami nagyjából egy teáskanálnyi mennyiségnek felel meg. Németországban azonban például egy átlagos férfi napi 10, egy átlagos nő pedig napi 8 gramm sót is elfogyaszt a Robert Koch Intézet adatai szerint – olvasható a ScienceDaily.com cikkében.
Az már viszonylag jól bizonyított tény, hogy a túlzott sófogyasztás a magas vérnyomás, s ezáltal a szívbetegségek és a sztrók kockázatát is növeli, azonban most először sikerült a kutatók szerint megfigyelni, hogy emellett a túl sok só az immunrendszer működésének egy fontos összetevőjét is hátráltatja.
Az eredmények azért is meglepőek, mert más, korábbi munkák alapján talán éppen az ellenkező összefüggéseket feltételezhettük volna, mivel például bizonyos bőrparaziták hamarabb legyőzhetőek voltak állatkísérletekben, ha az állatok sok sót ettek. Ennek egyébként az az oka, hogy a makrofágok aktívabbak voltak, ha sok só volt a szervezetben.
A kutatók megjegyezték azonban, hogy az általánosítás pontatlansághoz vezet, hiszen a só nagy része a vér és bizonyos szervek mellett a bőrben van jelen, ez utóbbi ugyanis egyfajta „sótartalékot” rejthet magában. Ez tehát az oka annak, hogy a bőrbetegségek esetében a só viszonylag jól működött.
Mindeközben a só a vesékben választódik ki, s a vizelettel távozik. A vesék érzékelik a nátrium-kloridot (vagyis a sót), amely a kiválasztó folyamatot beindítja, azonban egy nem kívánatos „mellékhatásként” ugyanezek az érzékelőkbeindítják az úgynevezett glükokortikoidok felhalmozódását is a testben. Sajnos ez utóbbiak némileggátolják a szervezetben lévő granulociták működését, amelyek a vérben található leggyakoribb immunsejtek. A granulociták főként a baktériumokkal veszik fel a harcot, s ha nem teszik ezt kellő hatékonysággal, akkor súlyosabbá válhatnak a bakteriális fertőzések.
A kutatók megfigyelték, hogy azokban az állatokban, amelyek magas sótartalmú táplálékot fogyasztottak, a lisztéria kórokozójából a májban és a lépben akár százszorosa, ezerszerese volt annak a mennyiségnek, mint amelyet a normál mennyiségű sót fogyasztó állatok esetében megfigyeltek. Emellett a húgyúti fertőzések is sokkal lassabban gyógyultak a sok, mint a kevés sót fogyasztó kísérleti egerek esetében.
Az emberi önkénteseken végzett kísérletek során azoknál, akik napi 6 gramm sót fogyasztottak, egy hét elteltével ugyancsak az immunrendszer romló teljesítményére utaló jeleket figyeltek meg.
