Etetni az első fagyok beköszöntétől az utolsó fagyok múlásáig érdemes, azonban talán könnyebb ezt úgy megjegyezni, hogy novembertől április végéig van itt a madáretetés ideje.
Nagyon fontos az is, hogy ha a madáretetést egyszer már elkezdtük, akkor a tél végéig ne is hagyjuk abba, hiszen a madarak számíthatnak az adott helyen a táplálékra, így ha hirtelenjében hoppon maradnak, az különösen a nagy hidegekben komoly veszélynek teszi ki az állatokat, vagy extrém esetben akár ahhoz is vezethet, hogy a fagyos időben tartalékai kimerülése miatt a madár elpusztul.
Ugyan sok szó esik a madarak etetéséről**, éppen ilyen fontos az is, hogy rendszeresen kínáljunk nekik friss, tiszta vizet**, amelyet ihatnak, hiszen különösen a fagyos időben a legtöbb vízfelület befagy, így a madarak nehezen találnak maguknak folyadékot, melyet megihatnának. Természetesen az itatáshoz használt edénykében is ügyelni kell arra, hogy ne fagyjon be a víz.
Az etetéshez alkalmasak az olajos magvak, így a leggyakrabban használt fekete napraforgómag is, amelyet például a cinegék és a gerlék is szívesen fogyasztanak.
Tehetünk ki továbbá gyümölcsöket is, praktikusan elsősorban almát, amely kerülhet akár a földre, akár a cserjék, fák ágaira szúrva.
Az apróbb magokat, mint a köles vagy a muhar magja, főleg az ökörszem, a pintyek, a vörösbegy és a kisebb madarak fogyasztják előszeretettel.
Kikerülhet továbbá a madáretetőhöz valamilyen állati zsiradék is, melyek közül a cinkegolyó a legkönnyebben elérhető olyan zsiradékforrás, ami biztosan nem árt a madaraknak. Emellett azonban a sózatlan állati zsiradékok, így például a kacsa vagy a sertésháj és a faggyú is alkalmasak lehetnek, míg zsírszalonnából csakis olyan kerülhet ki, amely sót nem tartalmaz.
A madáretetéshez ne használjunk sózott állati termékeket, kenyeret, péksüteményt, kutyaeleséget vagy pattogatott kukoricát, valamint a sajtokkal is nagyon óvatosnak kell lenni, így nem baj, ha – esetleg kevés lágy sajton kívül – ez utóbbival sem kísérletezünk.
