Lee Niel, a tanulmány egyik vezető szerzője elmondta, hogy megfigyeléseik szerint egyes emberek kiemelkedően jól képesek értelmezni a macskák egyébként kissé rejtettebb jelzéseit, s ez arra engedhet következtetni, hogy némi gyakorlással mindenki alaposabban megtanulhatja értelmezni ennek a háziállatnak a kommunikációját.
Elmondása szerint eddig elsősorban a macskák a fájdalomra adott reakciójának kifejezéseit vizsgálták a jelzések értelmezésének szempontjából, most azonban több más negatív érzés – így a félelem és a frusztráció –, valamint pozitív „érzelmi állapotok” jelzéseinek vizsgálatára is sor került.
A novemberben az Animal Welfare nevű lapban megjelent tanulmányhoz nyolcvanöt országból több mint 6300 önkéntest vizsgáltak, akiknek húsz rövid videót kellett megnézniük, mielőtt egy tesztet töltöttek volna ki.
A videókon a macskák pozitív és negatív érzelmi reakciókat mutattak, s minden esetben a macska feje látszott hangsúlyosan, ide értve a szemeit, a pofáját és a száját. Egyik videón sem szerepelt a félelemnek az az egyértelmű kifejezése, amikor a macskák fülüket hátracsapva a fogaikat mutatják a vélt támadójuk felé, hiszen ezt túl egyszerű felismerni, és ebben aligha hibázna bárki is.
A legtöbb önkéntes nehéznek találta a tesztet, amelynek során egyébként azt kellett megállapítaniuk, hogy az állatok a videón pozitív, negatív vagy semleges érzés jeleit mutatták. Aki nagyon tanácstalan volt, „nem tudom” lehetőséget is választhatott.
Átlagosan húszból tizenkét videó esetében sikerült az önkénteseknek eltalálniuk a macskák jelzéseit, akadt azonban tizenhárom százaléknyi olyan résztvevő is, akik tizenöt pont felett teljesítettek. Ez utóbbi csoport legnagyobb része nő és/vagy állatorvosi, állatorvos asszisztensi tapasztalattal rendelkező személy volt. A fiatalabbak emellett általában jobban felismerték a macskák jelzéseit, mint az idősebb emberek.
Az, hogy a nők jobban teljesítettek, annyiból nem meglepő, hogy korábban az emberek és kutyák kifejezéseinek felismerését firtató kutatások során is jellemzően ők értek el jobb eredményeket. Meglepetést inkább az jelentett, hogy a pontszámoknál szinte egyáltalán nem játszott szerepet az, hogy valaki rajongott a macskákért, vagy éppenséggel közömbös volt velük szemben.
A kutatók szerint az eredmények összességében azt sugallják, hogy a macskák kommunikációjának megértése valamilyen szinten tanulható is, e tanulási folyamat pedig igazán áldásos volna állatvédelmi szempontból, hiszen minél inkább megérti valaki, mit érez egy állat, valószínűleg annál jobban tud bánni vele.
