Azok, akik lassabban sétáltak negyvenöt éves korukban, jellemzően a gyorsabb sétára képeseknél hamarabb öregednek egy tizenkilenc fokozatból álló értékelési rendszerben, ide értve a fogaik, a tüdejük, illetve az immunrendszerük rosszabb állapotát is.
Line J.H. Rasmussen, a kutatás vezető szerzője, egyúttal a Duke Egyetem pszichológiai és neurológiai részlegének kutatója szerint az eredmények különösen is megdöbbentőek azért, mert nem idős emberekről van szó, hanem csupán negyvenöt éves személyekről.
Legalább ilyen meglepő az is, hogy az érintetteken gyermekként folytatott neurokognitív tesztek eredménye előrevetítette azt, hogy negyvenöt éves korukra mennyire lesz előrehaladott az öregedésük, és milyen gyorsan, vagy éppen lassan tudnak majd haladni. A tesztek egyébként az akkor hároméves gyerekek IQ-szintjét, nyelvértési készségét, stressztoleranciáját, motorikus készségeit és érzelmeik kontrollálásának képességét mérték.
„Az orvosok előtt ismert, hogy azok, akik hetvenes-nyolcvanas éveikben lassan sétálnak, többnyire hamarabb meghalnak, mint az azonos korú, de gyorsabban sétáló emberek. Ez a tanulmány azonban egy, az óvodáskortól a középkorúak korosztályáig tartott, és arra jutott, hogy a lassú járás egy olyan probléma, amely már évtizedekkel az időskor előtt jelzésértékű lehet”
– fogalmazott Terrie E. Moffitt professzor, aki ugyancsak részt vett a kutatás elkészítésében.
Az adatokat egy hosszú távú és mintegy ezer ember bevonásával készült felmérésből nyerték, amely azonos évben született személyek életét és egészségét követte nyomon. Közülük 904 személyt kerestek fel ismét jelenlegi állapotuk felmérése céljából 2017 áprilisa és 2019 áprilisa között. Az érintettek az utóbbi évben lettek negyvenöt évesek.
A tanulmány október tizenegyedikén jelent meg a JAMA Network Open nevű tudományos lapban.
Az utóbbi alkalommal készült MRI-vizsgálatok feltárták azt is, hogy a lassabban sétáló személyek agyában a kéreg vastagsága általában alacsonyabb volt, az agyfelület pedig kisebbnek bizonyult, míg a fehérállományban nagyobb eséllyel jelentek meg a kisebb agyi erek betegségéből származó sérülések. Vagyis, az érintettek agya is idősebbnek tűnt, ha lassabban sétáltak.
A kutatás során fényképek alapján is értékelték azt, hogy az egyes személyek arca mennyire hatott „idősnek”, és akik sétatempója alacsonyabb volt, valós koruknál idősebbnek is tűntek a fotók alapján.
Noha a sétálósebességet már korábban is használták az általános egészség és az idősödés mértékének felmérésére, az újabb tanulmány szerint nemcsak az időskorban, de már jóval hamarabb is indikátora lehet a lassú séta a gyorsabb idősödésnek.
Noha a jelenség mögött életmódbeli tényezők is lehetnek, teljes mértékben mégsem ezek határozzák meg a sétálósebességet, hiszen már az egészen korai gyermekkorban is találtak olyan jellegzetességeket, amelyek alapján a majdani tempót meg lehetett volna becsülni.
