A Luther Márton Tudományegyetem kémikus kutatói, Annemarie Kramell és René Csuk két igen régi, több ezer éves textilmintát vizsgáltak, amelyek egyike – egy mintegy 2 ezer éves lelet – egy ősi kínai városból származott, és feltehetőleg egy felsőruházat foszlánya volt, míg a másik időszámításunk előtt 1100-1400 környékéről származott, s Peruban készült, ahol akkor az ichma-kultúra képviseltette magát.
Az ennyire ősi textilek esetében rendkívüli ritkaságnak számít arra vonatkozó bizonyítékot találni, hogy azok egykoron színesek voltak, René Csuk elmondása szerint az idő múlása miatt a legtöbb ennyire régi ruhadarab maradványai már nagyrészt koszosak, és szürkés, barnás színűek. A természetes festékek megmaradása ellen dolgozik a napfény, a levegő, sőt, a víz is, márpedig régen az emberek természetes festékeket használtak, amelyeket például gyökerekből, terméshéjakból és más, hasonló anyagokból nyertek ki, és kevertek az elérni kívánt árnyalatok érdekében.
A kutatók azonban egy újfajta elemzési eljárás segítségével az egykor a színeket adó anyagokhoz kapcsolható ásványi anyagok nyomára tudtak bukkanni a szöveteken, és modern képalkotási tömegspektrometria segítségével rekonstruálni tudták a textilminták festékhasználatát. Míg korábban a festékeket ki kellett vonni a textilekből – ami a mintázat nyomainak elvesztésével járt –, addig az új eljárás lehetővé teszi, hogy a kutatók közvetlenül a textilen vizsgálják a festékanyagokat. Ezáltal a különböző színű szálak eltérései is megfigyelhetőek.
A kutatásuk során sikerült indigó színű festéket találniuk a ruhákon, de másféle festéktípusok vizsgálatára is lehetőség adódik az eljárással, aminek révén a kutatók szerint betekintést lehetne nyerni az egykori kultúrák textilkészítési hagyományaiba.
