A Science nevű tudományos lapban publikált, a Grönlandi Egyetem és a barcelonai Evolúcióbiológiai Intézet közreműködésével készült tanulmány szerint az eddig véltnél sokkal korábban kialakulhattak, illetve adaptálódhattak környezetükhöz a szánhúzó kutyák.
Mikkel Sinding, a Globe Intézet PhD hallgatója, egyben a tanulmány egyik szerzője elmondta, hogy a szibériai Zhokhov-szigeten talált 9500 éves kutyamaradványból vett DNS-mintát elemeztek, majd az eredményeket összehasonlították a jelenleg ismert legrégebbi teljes kutyagenommal, s az eredmények azt mutatják, hogy már nagyon korán megkezdődött északon a kutyák „átalakulása” a ma ismert szánhúzó ebekhez hasonló típusokká.
Egészen eddig úgy vélték, hogy a szigeten talált kutya egyfajta ősi eb volt, amely hasonló volt minden kutya őseihez, azonban az újabb kutatás szerint már az látszik, hogy a modern szánhúzó ebek genomjához volt igen sokban hasonló ennek az állatnak is a genomja. Mindez pedig azt jelenti, hogy**a modern szánhúzó fajtáknak közös származása lehetett Szibériában úgy 9500 évvel ezelőttől, vagyis több ezer évvel korábban, mint eredetileg vélték.**Eddig ugyanis tartotta magát a nézet, hogy a szánhúzó kutyák megjelenése 2-3 ezer évvel ezelőttre tehető.
A kutatók tovább elemezték ezeknek a jellegzetes megjelenésű és természetű munkakutyáknak származását, méghozzá úgy, hogy 33 ezer éves szibériai farkasok, illetve tíz modern grönlandi szánhúzókutya genetikai állományát vizsgálták. Ekkor azt látták, hogya modern szánhúzókutyák genetikai állománya legnagyobb részében a Zhokhov-szigeten talált ebbel mutatott egyezést, vagyis közelebbi rokonai voltak annak a jószágnak, mint a farkasoknak vagy más kutyáknak.
Érdekesség továbbá, hogy **a szibériai farkassal és más farkasokkal történt keresztezés jeleit is meg tudták figyelni, azonban a modern farkasok esetében már nem volt megfigyelhető, hogy kereszteződtek volna velük az ebek.**Mindez ugyancsak azt erősíti, hogy a modern szánhúzók gyökerei az eddig véltél jóval ősibb időkre vezethetőek vissza.
Az ebtartók számára is érdekes megfigyelés lehet, hogy a szánhúzók nem adaptálódtak több más kutyafajtával ellentétben a cukrot és keményítőt viszonylag bőségesen tartalmazó étrendhez, hanem ehelyett jobban bírják a zsírban gazdag táplálékokat. Hasonló mechanizmusokat az Északi-sarkon élő jegesmedvéknél is meg lehet egyébként figyelni.
