Adrian Bejan, a Duke Egyetem professzora szerint azért tűnhetnek a gyermekkorban megélt napok szinte végtelen hosszúnak, s az idős korban megélt napok gyorsan elillanónak, mert ahogyan az emberi szervezet öregszik, a látott képeket lassabban fogadja be és dolgozza fel az agy – számol be róla a ScienceDaily tudományos portál a március 18-án az European Review nevű lapban megjelent elmélet alapján.
„Az embereket elbűvöli, hogy milyen sok mindenre képesek visszaemlékezni a fiatalkoruk végtelennek tűnő napjaiból. Nem arról van szó, hogy a tapasztalataik sokkal mélyebbek vagy fontosabbak lett volna, csupán arról, hogy ezeket igen gyorsan dolgozták fel”
– vélekedik Adrian Bejan.
A kutató szerint a jelenség hátterében az emberi test öregedésével járó fizikai változások állnak. Ahogyan az idegek egy neuronok kifejlődnek, mind méretükben, mind összetettségükben növekednek, ez pedig hosszabb utat eredményez a továbbítandó jelzések számára. Ezek az útvonalak pedig az öregedéssel együtt némileg még romlanak is, s ezzel még nehézkesebbé válik az elektromos jelzések áramlása.
Mint hozzáfűzte, a fent részletezett változások miatt csökken az öregedéssel együtt az új mentális képek befogadásának és feldolgozásának aránya. Mindezt pedig alátámasztja az is, hogy a gyerekek és felnőttek szeme eltérően mozog – a gyerekeké, akik több információt fogadnak be, jellemzően gyorsabban.
Mindennek eredményeként ugyanazon idő alatt az idősebb emberek kevesebb mentális képet dolgoznak fel, s így úgy tűnhet számukra, hogy gyorsabban telik az idő.
„Az emberi agy az idő múlását a felfogott képek változásából ismeri fel. A jelen a múlttól a mentális képalkotás változásának köszönhetően különbözik, és nem attól, hogy valakinek az órája csörög-e. Fiatalkorban azért tűntek hosszabbnak a napok, mert a fiatal agy több képet dolgoz fel egy nap alatt, mint az idős agy”
– összegezte a kutató.
