Mióta az emberiség tömegesen állítja elő a műanyagot – vagyis az 1940-es évek óta –, azóta azok maradványai hihetetlen gyorsasággal terjedtek a bolygón, s mára az Environmental Science & Technology nevű lapban publikált tanulmány szerint a fogyasztók szervezetében is tetemes mennyiség fordulhat meg. Egy átlagos amerikai például évi 70 ezer műanyagszemcsét fogyaszthat el évente. Hogy ennek van-e komolyabb káros egészségügyi hatása, vagy sem, arról egyelőre keveset lehet tudni.
A mikroműanyagok olyan parányi műanyagszemcsék, amelyek számos forrásból a környezetbe kerülhetnek, s amelyeknek mindeközben közös jellemzője, hogy akár az emberek szervezetébe is bekerülhetnek. Ehhez ráadásul még megenni sem kell őket, hiszen már a légzéssel is bejuthatnak a testbe.
Noha egyelőre vajmi keveset tudni a mikroműanyagok esetleges negatív egészségi hatásairól vagy azok mértékéről, nem túl biztató, hogy egyes szemcsék olyan kicsik, hogy a szövetekbe juthatnak, ahol aztán immunreakciót válthatnak ki, vagy toxikus anyagokat engedhetnek a szövetekbe jutni.
A ScienceDaily.com beszámolója szerint Kieran Cox és kollégái most azt vizsgálták, hogy mennyi mikroműanyag juthat egy-egy ember szervezetébe, az eredmények pedig nem túl kecsegtetőek…
A kutatás első lépéseként huszonhat olyan korábbi tanulmányt elemeztek, amelyekben különböző élelmiszerek, italok, továbbá a csap- és ásványvíz, valamint a levegő mikroműanyag tartalmát vizsgálták. Sok élelmiszer esetében persze továbbra sem állnak rendelkezésre tudományos adatok e kérdésben.
A meglévő adatokat azonban összevetették azzal, amennyi – a korábbi tanulmányokban szereplő – ételt a férfiak, nők és gyerekek az irányelvek alapján elfogyaszthatnak, s ennek alapján azt az eredményt kapták, hogy kor és nem függvényében egy amerikai évente 74 000 – 121 000 mikroműanyag szemcsét fogyaszt el így vagy úgy.
Azok az emberek, akik csak palackozott vizet isznak, a csak csapvizet fogyasztóknál évi 90 ezer szemcsével többet juttathatnak a szervezetükbe, s mivel a kutatás során a csak a napi kalóriabevitel 15 százalékát kitevő élelmiszertípusokat tudták vizsgálni (mivel csak azokról volt hiteles adat), ezért feltehetőleg a valóságban még ennél is több szemcsével van dolga egy átlagos amerikai lakosnak.
Ugyanakkor felhívták a figyelmet arra is, hogy a témában további kutatásokra lehet szükség kiváltképpen annak megállapítására, hogy van-e valamilyen káros egészségügyi hatása a szervezetbe jutott mikroműanyagoknak, és ha igen, akkor mik ezek.
