A huszonegy másodperces felvételen egy erszényes farkas (Thylacinus cynocephalus) látható kifutójában egy tasmániai állatkertben, melyet narráció is kísér. Ebben elmondják, hogy igen ritka állatról van szó, amelynek egyebek mellett csíkos a bundája, és szokatlanul erős a farka. A narrátor ismertette, hogy az állatot az élőhelyéről történő kiszorítás rendkívüli mértékben fenyegeti, s addigra már csak az az egy példány élt fogságban.
Alig pár darab felvétel maradt fenn erszényes farkasokról, s azok is összesen csak megközelítőleg három percet tesznek ki. A korábbról megmaradt felvételek nagy része némafilm volt, ellenben a most újrafelfedezett képsorokat narráció kísérte, ami talán még különlegesebbé teszi.
A videóra egy 1935-ös, feledésbe merült útifilmet böngészve találtak rá a kihalt ragadozóval kapcsolatos munkát folytató kutatók, melynek címe „Tasmánia, a varázsvilág” (Tasmania the Wonderland) volt.
A felvételen két gondozó megzörgette a kifutó rácsait, ezzel valószínűleg arra ösztönözve az állatot, hogy az jelezze nemtetszését a fajra jellemző „ásítással”. Természetesen ez valójában nem ásítás volt, hanem azért tátotta nagyra a száját az erszényesfarkas, hogy ezzel megpróbálja elijeszteni azt, amit fenyegetésnek vagy veszélynek érzett.
A videóban egyébként az utolsó fogságban tartott erszényes farkas, Benjamin látható – „akinek” neve egyébként megtévesztő is lehet, mert nem tudni, milyen ivarú volt ez az egyed. Tehát az sem kizárt, hogy Benjamin nőstény állat volt…
A filmet forgató stáb még éppen idejében kapta lencsevégre a ragadozót, hiszen Benjamin pár hónappal később, 1936. szeptember hetedikén elpusztult – s hiába volt az egyik utolsó élő erszényes farkas, a tetemét nem prezetválták.
Az erszényes farkasok még pár száz éve is rendkívül gyakori állatok voltak Tasmániában, ám az európaiak megjelenése egyet jelentett az egyedszámuk drasztikus csökkenésével, majd végül ki is halt ez a rendkívül különös állat. Egy 2013-as kutatás szerint ráadásul lényegében az oda települt embereken kívül más ok vagy tényező nem is tehető felelőssé a faj eltűnéséért.
Az egyébként nem kizárt, hogy lapulnak még valahol felvételek erszényes farkasokról, hiszen egy időben több állatkertben is tartottak fogságban példányokat, így például Washingtonban, New Yorkban, Londonban, Antwerpenben és Berlinben is, ahol ugyancsak készülhettek az egyébként feltűnő mintázatú és szokatlan küllemű állatokról fotók, videók. A legnagyszerűbb az volna, ha színes felvétel maradt volna fenn az állatról, vagy olyan videó, amelyen az állat hangját is megörökítették.
