Keegan Melstrom elmondta, hogy a legérdekesebb dolog, amelyet felfedeztek az volt, hogy voltaképpen milyen gyakori jelenség is volt a mára kihalt krokodilféléknél a növények fogyasztása. Mint azt a ScienceDaily.com cikke szerint a kutató ismertette, tanulmányuk alapján feltehető, hogy a komplex módon felépülő fogazat, amely a növényevésre utal, s amelyet több kihalt fajnál is megfigyeltek, legalább három, de akár hat alkalommal is jelentkezett e hüllőknél.
Miközben a ma élő krokodilfélék életmódja és testi jellegzetességei nagyrészt hasonlóak (így például egyszerű, kúpos fogakból álló fogazatuk van), addig a kihalt fajok között számos olyan specializált tulajdonság is megjelent, amelyeket egyetlen ma élő krokodil vagy aligátor sem hordoz magán. Ilyen például az összetett fogazat, amelyben az egyes fogcsoportok eltérő funkciókat látnak el.
„A ragadozóknak egyszerű a fogazata, míg a növényevőké sokkal összetettebb. A mindenevők, amelyek növényi és állati eredetű táplálékot is fogyasztanak, valahol a kettő között vannak. Korábbi kutatásaim egy része azt sugallja, hogy ez a minta megállja a helyét a fogakkal rendelkező, ma élő hüllők, így a krokodilfélék és a gyíkok esetében. Így ezek az eredmények azt mutatják meg nekünk, hogy a nagyon különböző fogformák ellenére az alapvető minta a fogazat és a táplálkozás között a hüllők és az emlősök esetében is megtalálható, s a kihalt hüllőkre alkalmazható”
– fogalmazott Keegan Melstrom.
Hogy kiderítsék, mivel táplálkoztak a mára kihalt hüllők, a kutatók összehasonlították a kihalt és a ma élő krokodilok fogazatát, összesen tizenhat kihalt faj 146 fogát vizsgálva. Eredményeik alapján elmondható, hogy a kihalt fajok fogazata a korábban véltél sokfélébb volt, és a táplálkozásuk is változatosabb lehetett.
A növényevő krokodilfélék már viszonylag korán, a Triász–jura kihalási esemény idejében megjelentek, majd egészen a – madarak kivételével – minden dinoszaurusszal végző Kréta–tercier kihalási esemény bekövetkeztéig járták a Földet. Az elemzés szerint a növényevő életmód egymástól függetlenül legalább három alkalommal alakult ki a kihalt fajoknál, de nem tartják kizártnak, hogy ennél több, hat alkalomról lehetett szó valójában.
Egyes növényevő krokodilfélék az emlősökkel s azok őseivel egy időben éltek, mások nem, ráadásul nem is mindannyian ugyanazon a kontinensen fordultak elő. Mindez azt jelenti, hogy a növényevő krokodilfélék egészen különböző élőhelyeken is sikeresek tudtak lenni.
A kutatók a jövőben még pontosabb képet szeretnének kapni ezen hüllők táplálkozásáról, illetve foglalkoztatja őket az is, hogy vajon miért diverzifikálódtak ilyen nagy ütemben az egyik tömeges kihalást követően a fajok, s a másik tömeges kihalásnál miért nem tudták ezt megtenni.
