Kína bejelentette, hogy immár akár három gyermeket is vállalhatnak a párok. Az enyhítésre egyébként azt követően került sor, hogy a legutóbbi népszámlálási adatok újabb meredek csökkenést mutattak a születési rátákban – derül ki a BBC cikkéből.
Előzőleg 2016-ban intett búcsút Kína az egykepolitikájának, s ekkor azt a határt szabta meg, hogy minden pár akár két gyermeket is vállalhat – utóbb azonban kiderült, hogy az intézkedéssel nem igazán sikerült elérni a kívánt növekedést a születések számában.
Ennek oka egyesek szerint az, hogy a gyermekvállalással járó hatalmas költségek elriasztanak sok városban élő Kínai párt a gyermekvállalástól – hiszen a városokban különösen is jelentősek lehetnek ezek a költségek.
Az újabb enyhítést Hszi Csin-ping kínai elnök hagyta jóvá egy, a Kommunista Párt vezető tisztviselőivel folytatott találkozón.
A kínai Xinhua hírügynökség szerint olyan támogató intézkedéseket vezetnek be, amelyek javítják az ország demográfiai szerkezetét, ezáltal beteljesítve az ország azon stratégiáját, amelyben az elöregedő lakosság helyzetével igyekszik megküzdeni, valamint amelynek célja az emberi erőforrások előnyének megőrzése.
Egy kínai bank gazdasági szakembere ugyanakkor úgy véli, pusztán annyival, hogy a vállalható gyermekek száma kettőről háromra bővült, még nem következik be az áhított demográfiai változás. Hiszen, tette fel a kérdést,
„ki akar három gyermeket? A fiatalok legfeljebb két gyermeket tudnak vállalni. Az alapvető probléma, hogy az önfenntartás költségei és az életben jelentkező nyomás egyaránt túl nagyok”.
Az egykepolitika nem csak – vagy akár nem elsősorban – azért volt igen káros az ország demográfiai helyzetére, mert a társadalom így elöregedik, hanem mert a szigorú szabályok és fenyegető büntetések mellett gyakran a lány magzatok elvetetése, illetve a megszületett lánygyermekek árvaházba küldése mellett döntöttek a családok. Mondani sem kell, hogy ez ahhoz vezetett, hogy felborult a nők és férfiak aránya.
Mindennek következtében a férfiak, de különösen az alacsonyabb társadalmi rétegbe tartozóak vagy alacsonyabb jövedelműek hiába próbáltak maguknak feleséget találni – miközben a „lányos családok” gyakran busás összeget kértek a lányuk jövendőbelijétől, vagy annak családjától.
(A borítókép forrása: pixabay.com / SAGM)
