A kutatás eredményeit szeptember huszonharmadikán publikálták a Current Biology nevű lapban. A tanulmány szerint a gyermekekhez és a kutyákhoz hasonlóan a házi kedvencként tartott macskák is képesek biztos vagy bizonytalan kapcsolatot létesíteni azokkal az emberekkel, akik gondoskodnak róluk. Éppen ezért a kutatók szerint a fajok közötti kötődés képességét olyan jellemvonásokkal lehet magyarázni, amelyek nem kizárólag a kutyafélékre igazak – írja a tanulmány alapján a ScienceDaily.com.
Kristyn Vitale, az Oregon Állami Egyetem kutatója elmondta, hogy a kutyákhoz hasonlóan a macskák is egyfajta szociális rugalmasságot mutatnak az emberekkel való kötődésükben. A legtöbb macska biztos kötődést alakít ki a gazdájával, és egy új környezetben a biztonság forrásaként tekint rá.
A kötődés értékelésének egyik módja, hogy megfigyeljék, miként reagál egy gyermek arra, amikor a róla gondoskodó személy valamennyi távollét után visszatér hozzá. Azok a gyerekek, akik biztos kötődést alakítanak ki, a személy visszatértekor hamar visszatérnek a normál, higgadt felfedező fázisba, míg a bizonytalanul kötődők túlzottan „ráakaszkodhatnak” a gondozójukra, vagy éppen elkerülő viselkedést mutathatnak.
Korábban a fentihez hasonló kísérleteket kutyákkal és főemlősökkel is végeztek, most pedig a macskák kerültek sorra. A kísérletekben felnőtt állatokat és kiscicákat hagytak két percre egy számukra ismeretlen helyen, majd az alapján, ahogyan visszatérő gazdáikra reagáltak, meghatározták a kötődésük típusát.
A kutatás eredménye szerint a macskák kötődése meglepően hasonlított a gyermekeknél megfigyelt kötődésre. Emberek esetében a gyerekek 65 százaléka alakított ki biztos kötődést a róla gondoskodó felnőtt irányába, míg a kiscicáknál és a felnőtt macskáknál is éppen 65 százalék körüli arányokat figyeltek meg.
A kutatás szerint a macskák emberhez való kötődése stabil marad az állatok felnőttkorára is, s ez a fajta szociális rugalmasság talán hozzájárult ahhoz, hogy a macskák ilyen sikeresen képesek lettek az emberrel való együttélésre.
